Kicsi, cseppet savanyú meg hiányos is, de kétségkívül a miénk. Ilyen lett elsőre Magyarország Brüsszelben leadott, 2030-ig szóló energetikai és klímaterve. De nem csak a magyar narancssárgával van probléma.

Nem sikerült ugyan az eredeti időpontra, 2018 végéig benyújtani, de végül csak elkészült a magyar Nemzeti energia- és klímaterv (NEKT) első verziója. A NEKT minden uniós tagország számára kötelezően elkészítendő, olyan dokumentum, mely megmutatja az utat, hogy az adott ország miként teljesítheti az Európai Unió 2030-as energetikai és klímacéljait. Az egységes módszertan alapján, egységes alapokon nyugvó energiastratégiát némi hosszabbítás után 2019 végéig kellene részletesen kidolgozni.

Az Innovációs és Technológiai Minisztériumban (ITM), Kaderják Péter államtitkárságán íródott magyar forgatókönyv valójában csak egy vázlat. Egy afféle összeírás – ahogyan a dokumentum url-jében is olvasható – “draft”. A magyar NEKT-ből – mely így is több mint 110 oldalasra sikerült – ráadásul leginkább az olvasható ki, hogy miközben a legfontosabb uniós célkitűzés az üvegházhatású gázok kibocsátásának (1990-es bázison számolva) 40 százalékos csökkentése, illetve a 32 százalékos megújulóenergia-részarány elérése, mi vélhetően egyiket sem tervezzük megugrani.

A 2030-ra vállalandó, legalább 40 százalékkal csökkentett üvegházhatásúgáz (ÜHG)-kibocsátást illetően a szövegben az áll, hogy “Magyarország a földhasználat, földhasználatváltás, erdészet szektor nélkül számított teljes bruttó ÜHG-kibocsátása 2030-ra a meglévő intézkedésekkel számoló forgatókönyvben (WEM) várhatóan”, az 1990-hez képest csak 31,76 százalékos csökkenést tud elkérni, “így elmarad a legalább 40 százalékos céltól”. Ezt lehet úgy érteni, hogy a kormány eleve nem gondolkodik azon, hogyan lehetne az uniós átlagot megcélozni, inkább – ahogyan azt 2017 elején egyszer már sikerült: statisztikai bravúrt végrehajtva a valós beruházások helyett gyakorlatilag a falopással együtt megsaccolt tűzifafogyasztást is, mint megújuló energiaforrást, betennék a kalapba.

Legalább ilyen fájó pont, hogy az EU 32 százalékos átlagos megújulóenergia-termelős részarányához képest a Magyarország által vállalt “legalább 20 százalék” finoman szólva is szerény produkció, hiszen látható, hogy a következő évtized végére ott se tartunk majd, mint jövőre az Eurostat szerint Spanyolország, Bulgária, Románia, Szlovénia vagy Horvátország. Ennél is kevésbé ambiciózus célmeghatározás az energiahatékonysági javulás 8-10 százalékos irányszáma.

Ha a most leadott NEKT csak egy olyan, még sok pontosítást, számolást és munkát igénylő vázlat is, ami az év végéig alaposan átalakulhat, már most látható, hogy más jellegű problémái is akadnak. Például az, hogy miközben 2030-ra hatalmas mennyiségű (4000 megawatt – MW) napenergia kapacitás munkába lépésével számol – és Paks II. megépítésével, ami (a paksi atomerőművel együtt) további 4400 MW termelőpotenciált jelent, arról a tervezet még csak említést sem tesz, hogy milyen plusz kapacitások tudnák biztosítani egy ilyen rendszer rugalmasságát.

Nincs magyarázat arra, hogy miként lehet majd 4 gigawatt (GW) napelemet a rendszerbe integrálni, és több változásra is – mint a 2030-ra eltűnő szénpotenciálé – legfeljebb az ábrákból lehet következtetni, mivel azokat a szöveg nem taglalja, magyarázza. Amint a fenti ábrán látható, a megújuló energia kategóriából a kormány 2030-ig kivezetné a szélenergiát, erre vonatkozóan azonban semmiféle információt, magyarázatot nem tartalmaz a dokumentum.

A mikéntre vonatkozó információk (mekkora költséggel számolnak, ki viseli ezt, hogy oszlik meg ennek felelőssége az állam, a tulajdonosok és az üzemeltetők között, milyen hatással lesz ez a munkahelyekre és a környezetre stb.) hiányában viszont az egész NEKT nem több jelenleg egy valódi támasz nélküli, általánosságokat összegző dokumentumnál.

További információk: https://www.napi.hu/magyar_gazdas%C3%A1g/2030_szer%C3%A9ny_v%C3%A1llal%C3%A1s_lett_csak_a_mark%C3%A1ns_%C3%ADg%C3%A9retekb%C5%91l.681614.html