Egyedülálló együttműködés a British Columbia Egyetem (UBC) zoológiai szakemberei és a Toronto Műszaki Egyetem (UT) légügyi szakértője, Philippe Lavoie professzor között, akik újabb betekintéssel szolgálnak arra nézve, hogy a sirályok hogyan alakítják át szárnyuk formáját a repülés stabilizálása érdekében – ez az érdekesség szárnymorfológiaként ismert. Az eredmények felhasználhatóak a hatékonyabb repülőgépek tervezésére, ideértve a gazdálkodáshoz vagy a környezet megfigyeléséhez használt lebegő drónokat is.

Bár a sikló madár képessége a repülési útvonal stabilizálására épp oly kritikus, mint az emelőképessége, viszonylag kevés a tanulmány a madár repülésének stabilitásáról. Ez az, ami az UBC kutatóit, Christina Harvey, Vikram Baliga és Doug Altshuler professzort Lavoie szélcsatorna laborjához hozta, a Toronto Egyetem Légtéri Tanulmányok (UTIAS) Intézetébe.

Készült: Christina Harvey – UBC

A kutatók megmérték a felhajtóerőt és 12 különböző szárnyformát emelgettek kissé eltérő könyök és vállszögben. Megállapították, hogy a sirály könyökcsuklóinak egyszerű beállításával – a szárnyak akár befelé, akár kifelé történő kiterjesztésével – a sirály a szárnyformák széles skáláján keresztül tud váltani repülésének stabilizálásához. Lebegés közben a szárnyak teljesen kinyílnak és kerekebbek, ami növeli a stabilitást. Fel- és leszálláskor viszont jobban be vannak húzva és laposabbak.

Ha többet szeretnél erről tudni:

https://www.sciencedaily.com/releases/2019/01/190102112844.htm